Antal Emánuel születése

“a hidegfront napján (2020. 09.17) délután kis felhőket és nagy villámokat nézünk a teraszon, aztán délután alvás, majd fürdés az esőben, este Lőrinc elmegy a könyvelőjéhez lámpákat szerelni én pedig Ramónával süteményt készítek, tornázunk a szőnyegen, és Prince számokra táncolunk, majd vacsorára melegszendvicsek, ezalatt elég erős összehúzódások és hasmenés egész nap, vagy legalábbis gyakori szarás

reggel kezdtem türelmetlenné válni és főztem egy vasfű-orbáncfű-málnalevél-csalán kombinált teát, lehet hogy ez is közrejátszott - továbbá a mellbimbóimról ledörzsöltem-leolajoztam egy elhalt száraz barna bőrréteget, ez az erős ingerlés is közrejátszott biztos - meg hogy ezeket mind most csináltam azt meg lehet hogy az okozta, hogy már valóban eljött a megfelelő idő és elindult a szülés, csak még nem vettem észre ennél jobban

görcsök ugyanolyan gyakran és erősen, mint előző nap, kb 5 percenként

este Ramónával elaludtam aztán felébredtem 11 körül, Lőrinc kint ült a kanapén, vele megnéztem egy fél sorozatrészt, aztán amikor felkeltünk a végén, hogy na jó akkor menjünk lefeküdni, ma sem fog már megszületni a bébi, akkor az előszobában hirtelen erős fájdalmat, valamilyen belső roppanást éreztem és elkezdett folyni a magzatvíz

erre felkelt a Ramóna, de Lőrinc visszaaltatta

utána csökkent a fájások gyakorisága egy darabig, de közben felhívtam Mónit, aki Gabival együtt egy másik szülésnél volt ürömön úgyhogy ő meg felhívta Patríciát hogy induljon el siófokról hozzánk, aztán majd vagy jönnek ők is vagy nem, de végül nem jöttek hanem Béres Edinát küldte még, akit nem ismertem ezért aggódtam is hogy idejön egy sosem látott nő, az mi lesz, ráadásul arcmaszkban volt végig szóval nagyon bizarr volt, de elég hamar nem zavart

mielőtt ideértek volna, nagyon erősek lettek a fájások, hánytam rengeteget, fostam rengeteget, káromkodva ültem a wc-n, zuhanyoztam és a születés előtt álló gyerekkel beszélgettem arról hogy most mi lesz, ki fog jönni, már mindjárt, együtt megcsináljuk ezt a dolgot, figyeljen

előbb érkezett Patrícia, mint Edina, nagyon megnyugodtam tőle, váratlanul jó hangulat lett rögtön

Lőrinc mondta hogy egy hatalmas régi arany bmw-vel közlekedik

hüvelyi vizsgálat úgy volt, hogy megkérdezte, kíváncsi vagyok-e hogy hol tartok, és ha igen, akkor megnézi csak ahhoz a hátamra kell feküdni, az kicsit nehéz volt, de sikerült, és utána azt mondta, hogy szóljak én, ha kezdheti és akkor fog odanyúlni, ami egészen újszerű élmény volt, hogy ezt én irányítom, még a “jófej” nőgyógyászok is maximum annyit szoktak csinálni hogy szólnak mielőtt elkezdik

utána jött Béres Edina is, akin végig arcmaszk volt, és meztelenül fekszem a kanapén, kezet fogok és bemutatkozom neki, közben röhögök kicsit

a Varga Dávidéktól kapott zöldalmát eszem a fájások között, néha a hasamhoz dörzsölöm mert kellemesen hideg

felkelek a kanapéról mert már túl sok ideje vagyok ugyanabban a testhelyzetben

később mondom Béres Edinának, hogy nem zavar, sőt jó ha hozzám ér, innentől sokat masszíroz, meg vízzel kínál és teljesen nem zavar hogy azt se tudom ki ez, mert nagyon megfelelő az egész

a teraszra kimentem, ott hideg volt, egy vizes törölköző volt rajtam az nem zavart, kicsit támaszkodtam a korlátra, talán hangosan kiabáltam talán nem de mindenesetre fontolgattam hogy jó-e ha mindenki az utcán hallja mi van velem, és azt gondoltam, jó lenne

aztán hirtelen szarnom kellett, de közben már a gyerek is lejjebb ment, úgyhogy elmentem a wcre hátha ott még kakálok de aztán kijöttem mert éreztem hogy a kaka valójában csak mellékkörülmény, mert főképp a gyerek lefelé haladását érzem

és a kanapé előtt próbáltam valahogy elhelyezkedni de sehogy sem volt kényelmes, vagy pontosabban megfelelő, akkor így helyezgettek ide-oda, a Lőrinc a hátam mögött, én meg hátrafelé dőljek rá vagy micsoda, nagyon nem volt érthető és semmit sem okozott csak szerencsétlenkedést aztán felálltam és mászkáltam kicsit és a piros szkáj undorító ebédlőgarnitúra padjának támlájára támaszkodva végre éreztem hogy na, ez a tökéletes testhelyzet - nem sokkal ezelőtt, néhány nappal korábban pont ott szexeltünk, az idéződött fel

a fájások között az előttem lévő padra lerakott nyitott női táska belsejében lévő dolgokat próbáltam áttekinteni, meg kitalálni hogy vajon Patrícia vagy Edina cuccai vannak e benne, papírzsepi, telefon, füzet, tollak, ilyesmik voltak

aztán elkezdtem parázni, hogy nem fog kijönni a gyerek, mert nem találja a kifelé vezető utat és mindenféle balul elsült szüléstörténetek úsztak be a fejembe, a különböző ismerőseimtől - erre hamar éreztem hogy ez nem jó, el kell küldeni távolabbra ezt a sok embert, és azt kérdeztem magamban, hogy jó, de akkor kinek a születésére gondoljak? és akkor először persze, hogy a Ramónát már megszültem én itthon teljesen jól - de valahogy ez nem volt elég megnyugtató, mert mi van ha ez a gyerek annyira másmilyen hogy ez nem érdekli egyáltalán. aztán, hogy végülis mindenki megszületik valahogy, például akkor vegyük azt, hogy én hogy születtem, az jutott eszembe, de az mégse volt jó mert ugye én fogóval lettem kiszedve anyukámból, és akkor eszembe jutott a testvérem, mint következő ember, hogy ő milyen nyugis és milyen simán is született, és ettől megnyugodtam teljesen (ezt nem szabad elfelejtenem elmesélnem a testvéremnek, nagyon fontos!!!)

amikor a Ramit szültem, akkor egyáltalán nem kellett szándékosan kifelé nyomnom őt, hanem úgy éreztem magától történik, most viszont kifejezetten kellett tudatosan, akarattal irányítani a dolgot, amire magamtól nem jöttem rá, hanem Patrícia mondta

ezek miatt, és az álló-előredőlő testhelyzettől beérkezett a megfelelő helyre az Antal Emánuel feje és onnantól tényleg egy hatalmas szex-hangulat alakult ki, már egyáltalán nem voltak kellemetlenek az összehúzódások, Lőrinc szerint folyton azt mondogattam, jaj-de-jó - bár ekkor is néha türelmetlen voltam, és néha azt kérdeztem röhögve, hogy még meddig tart, mikor jön már ki - erre a bábák is röhögtek kicsit és mondták hogy most már tényleg rövidesen

aztán az Antal Emánuel feje éreztem hogy egyre közelebb jön, kifelé és már kint volt, Lőrinc felébresztette Ramit, közben a teste is kijött, először kék volt kicsit és halk, ez egy pillanatra megrémisztett, és azt hiszem, hogy Béres Edina fogta meg, és mivel egy arcmaszkban volt, nem tudtam leolvasni a mimikáját, de úgy gondoltam hogy talán egy pillanatra ő megijedt, hogy mi van, ettől én is megijedtem, de aztán kicsit mozgatta, és elegáns piros lett és kicsit hangosabban nyöszörgött vagy nyávogott, odaadta a kezembe, ekkor érkezett Ramóna, aki pont úgy érezte hogy látta, ahogy megszületik - nagyon rövid volt a köldökzsinór, de azért meg tudtam fogni a bébit, eltámogattak a kanapéhoz, és ott lefeküdtünk, Rami a fejem mellett ült és mindenféle kedves dolgokat mondott, hogy milyen ügyes mindenki és hogy milyen csodás ez a baba, és hasonlókat, aztán ajándékokat is hozott, meg díszeket, közben gyümölcslét itatott velem Patrícia, aztán megettem a maradék almát amit még szülés közben kezdtem el, és csokit, és kezdtem megint türelmetlen lenni, hogy mikor jön már a méhlepény is ki, előbb nagyon nagy alvadt vércsomók jöttek, aztán hirtelen a méhlepény is, amit nem is sikerült a fém salátástállal elkapni, hanem kiplaccsant a kanapéra mellénk, aztán elvágták a köldökzsinórt és a mellemet megtalálta Antal Emánuel és szopni kezdett,

Ramóna nagyon elálmosodott és Lőrinc újra lefektette aludni és Béres Edina is hazament, Patrícia pedig egy csomó adminisztratív papír kitöltése közben rájött, hogy sehová sincs felírva a vércsoportom, és ő sem találja sehol, úgyhogy mondjam meg - hirtelen nem jutott eszembe, hogy mi a vércsoportom, sehogy sem tudtam rá visszaemlékezni, és akkor mindenféle papírokat kellett keresni erről, de semmin sem volt rajta, aztán a vérvételi leletek az emailjeim között, de azok közül is csak az elsőn írták, de azt nem találtuk, mindenki számítógépezett és kereste a vércsoportot egy órán át, aztán megtaláltuk: A+

ekkorra körülbelül reggel 6 lett, Patrícia hazaindult Siófokra, én félig aludtam a bébivel a mellkasomon a kanapén, jött fel a nap, néztem a József Attila gimnázium tornyát, ahogy szülés közben is, Lőrinc lement a piacra reggeliért
——

a szülés 2020.09.18. pénteken hajnalban volt, reggel jött a neonatológus aki megállapította hogy minden rendben van, és pár öregnénis-doktoros tanácsot adott arra,hogy hogyan kell vigyázni egy újszülött fejére, mert a gerince még nagyon gyenge, ettől picit ideges lettem, hogy vajon miféle hülyének néz minket de aztán megnyugodtam mert rájöttem, hogy tulajdonképpen fogalma sincs, hogy kiféle-mifélék vagyunk, miért kellene tudnia hogy mennyire és mivel vagyunk képben - aztán a hivatalos-adminisztratív papírjai kitöltése közben megcsodálta hogy Ramóna milyen sokat dumál, aki erre fellelkesedett és hintázás közben egy komplett rajzfilm.forgatókönyvet összehordott neki rugós lábú robot-állatokról és erdei kalandjaikról - aztán napközben átjött a húgom, utána este az anyukám, aztán másnap, szombaton Lőrinc és Rami elmentek a Lőrinc legidősebb testvérének, Matyinak a 50. szülinapi bulijába, azalatt az anyukám vigyázott ránk, én főleg aludtam meg alvást színlelve feküdtem az ágyon és néztem az udvari fát meg hallgatóztam a házban lévő hangokra, főleg az alsó Scholz Anna délutáni lakáskoncertjének próbáját hallgattam, aztán vasárnap átjött Entz Sári és a három lánya és elmeséltem nekik hogy hogy született Antal Emánuel, ez nagyon jól esett, és rájöttem valamire, ahogy velük beszéltem:

amikor azt meséltem, hogy milyen nehezen találta meg a kifelé vezető irányt, meg hogy sok ideje azt éreztem hogy mindjárt megszületik, de mégsem, és hogy azt gondolom,h ogy valamilyen módon a testtartása nem olyan volt, mint az általában lenni szokott, mert a ctg-zéskor is folyton keresgélni kellett,hogy hol van a szíve mert az sem a magátólértetődő helyen hallatszott - akkor egyszercsak álmában Antal Emánuel felvett egy fura kis hátrahajoló testhelyzetet és azt gondoltam hirtelen, hogy valószínűleg bent is ugyanígy volt hátrahajlítva a feje - és mondta is Sári aki tulajdonképpen egy szakember (perinatális tanácsadó) hogy nagyon gyakran felveszik a benti testhelyzetüket alvás közben ilyenkor még, tényleg - tetszik hogy rá lehetett jönni, hogy nagyjából mi és miért és hogyan történt velünk, szóval hogy mindez a szülés és a várandósság persze egy nagy rejtély, de közben azért van oka, meg magyarázata az eseményeknek, még akkor is ha esetleg nem lehet tudni akkor éppen, hogy mi az

hétfőn jött Schanda Móni a harmadik napi utolsó látogatásra és megmérte a bébit, meg almát ettünk, meg sütiket, meg beszélgettünk nem nagyon emlékszem hogy miről, olyasmikről, hogy mi a bábapraxis céges háttere, meg hogy az újonnan szülésznőnek tanuló leendő bábák képzési protokollja, meg hasonlók

nekem folyton nagyon jó volt a kedvem, mintha egy nagyon nagy nyaralásról éppen visszatértem volna, hatalmas fáradtság és kipihentség, plussz a messziről érkezettség érzése, napokon keresztül”